parklife

talpig süppedtünk a linóleumban a lépcsőn
és felettünk ugráltak át, akik féltek minket szétugrasztani
a lambéria mögé rejtettük a visszafojtott csókokat
majd a bogarakkal együtt másznak ki onnan
és akkor megígérted nekem, hogy egyszer szeretni foglak
apránként a nadrágodhoz lakkoztam a körmeim
hogy jól mutassanak rajta, ha arra kerülne a sor.
aztán számonkérni már nem mertem
de azt beszélik hogy te gyakran elfelejted
beváltani ezeket az úgymond hozzád fűzött reményeket.