komplex

az arcát a temérdek smink tartotta össze
a szívét meg a hazaszeretet
egyébként mindenét milliomdarabra húzta
az a negyvenöt év amit eddig élt
- férfiak mellén, írógépek előtt –
és őt naivnak tartotta mindenki
a 48-as házszám alatt és akörül is némelyek
mert néha még összetévesztette a fülébe csengő leütéseket
szívdobbanásaikkal
pedig jól tudta, hogy ebben a városban ez nem lehet más
itt csak neki van szíve.

hallasz lorca?

ez már itt a tizennyolcadik május
a fákon a cseresznyék hasítják a levegőt
hasítják
ahogy belenőnek ebbe a világba
és még vöröslenek
(Lorca zöldjébe vöröslenek)
aztán csöndben ahogy nekünk
nekik is végük lesz mindjárt
itt ezen a tizennyolcadik májuson